A minap vetkőzés közben,
na nézd csak, egy dal jut eszembe.
Dúdolom, s el vagyok veszve.
Dúdolok, el vagyok veszve.
Este van, vetkőzöm csendbe,
s egy dallam kerülget egyre,
táncol már föl-le a lepke,
dúdolok, s el vagyok veszve.
Átkozott dúdoló dallam,
vetkőzök én rá a hallban,
lehúzom gyorsan az inget,
dúdolok, a semminek intek.
Az inget, majd a nadrágot,
már mindent dalra csinálok,
átkozott dúdoló dallam,
elkaptál, nincsen nyugalmam.
Föl vagy le, lepkének tánca,
föl-le-fel, jelt írva járja,
föl-le-fel,a szívem csinálja,
ki-kihagy, lázban ugrálva.
Tikitak, szól a falióra,
mit akarsz, várok egy szóra,
mi lehet az, ami kéne,
mit akarsz, éjszaka réme.
Bezuhog az éjszaka csendje,
mit akarsz, űrből üzenve,
mit akarsz, meztelen állok,
dadogok, ütemre kiáltok.
Meztelen, meztelen ember,
énekel szemben a csenddel,
ezt dúdolom, s el vagyok veszve,
dúdolok, s el vagyok veszve.
Mit akarsz, te éjszaka csendje,
mit akarsz, űrből üzenve,
megteszem, el vagyok veszve,
a szívem üt, üt-ver ütemre.
A szívem üt, üt-ver ütemre,
mit akarsz, te éjszaka csendje,
megteszem, el vagyok veszve,
mit akarsz, űrből üzenve.
Meztelen, meztelen ember,
énekel szemben a csenddel,
énekel, szemben a csenddel.
Meztelen, meztelen ember,
mit akarsz szemben a csenddel
meztelen, meztelen ember
énekel szemben a csenddel.