Kelet-Európa, Európa lichthofja,
kidobált szemetek, a fal ridegen mered.
Kelet-Európa, vagy Kelet-közép Európa,
sor került rád is, Káin, mostohagyerek.
Édes szívem, te, vak, süket nóta,
ócska a verkliéneked.
'56 Európa, '68 Európa,
debillé pofozott, ősz, eltorzult gyerek.
Kelet-Európa, ott ülnek a boltba'
tiranno-, marxo-, geronto- és trabantfejesek.
Kényszeres nóta, vak zongorista,
hallgatom tompa éneked.
Félszeg Európa, részeg Európa,
rokona embernek, így hát, majom-rokon.
Nem is Európa, igenis Európa,
szemüveged kapd le, tán jár még egy pofon.
Nem is Európa, igenis Európa,
mit álmodsz, én továbbgondolom.
Prága Európa, Varsó Európa,
szőrszálat hasogatsz, csűrsz és csavarsz.
Remény-Európa, röhej-Európa,
jópofa hatalmi játék e tavasz.
Édes szívem, te, reszli-Európa,
álmom, hogy másmilyen maradsz.
Na mi van, Európa, Kelet-Európa,
hol a bal, hol a jobb, már nincs itt irány.
Reszli-Európa, Köztes-Európa,
feketepiacon vett engem anyám.
Hájas az élet, részeg kis népek,
sok egymást vádoló talány.
Most te jössz, Kelet-Európa, mindennek tudója,
bakancsban ugrálod hős, tojástáncodat.
Valaha-Európa, csak volt Európa,
adtál te ezér' már vért, s szégyent sokat.
Járd, Kelet-Európa, tánc van, Kelet-Európa.
Táncolj, mert éppen most szabad.
Lóden-Európa, kübli-Európa,
hol a tömegbe szállt, leszállt az ész.
Gyerünk Európa, Kelet-Európa,
sunyítva képzelegsz és röhögsz, ha remélsz.
Édes szívem, te, szóljon a nóta,
énekeld azt, hogy semmi vész.
Szeretlek, Európa, földnek sója,
vén gazemberek játéka, szívem.
És megint Európa, Kelet-Európa,
mondd azt már megintcsak kérlek, hogy igen.
Szűk, boros szájjal, énfölém hajolva,
dúdold még ezt kicsit nekem:
hogy igen, Kelet-Európa,
igen, Kelet-Európa, igen, Kelet-Európa.
