Az otthonom,
az otthonom, megsúgom: egy karcsú fűszál,
oly szép látvány
kélvén a nap.
A nap betűz,
áthatol, zölden ragyog a kárpiton,
oly szép látvány
fűszálszobám.
Minden forog,
körbeforog és baktat a maga útján,
nő és apad
a klorofill.
Az otthonom,
az otthonom, már tudom, egy karcsú fűszál,
és körbefon
sok edénynyaláb.
Földhöz lapít, hajlít a szél,
élnem kelljen csak magamért,
jaj szobám, otthonom,
otthonom egy fűszál,
élésemnek egy értelme: magamaga,
megmaradjak.
Hogy, hogyan nem, egy estelen, egy estelen
– hívatlan vendég –, feltűnt
egy szentjánosbogár.
Nem mozdul el, ajtómban áll, lecövekel
– hívatlan vendég –,
fénye betűz éjfél után.
Fénye betűz,
zölden ragyog, zölden ragyog, furcsa ábrák
mozgolódnak
a kárpiton.
Nem kell a nap,
nem kell a nap, éjfél után lámpafénynél
forr és buzog
a klorofill.
Földhöz lapít, hajlít a szél,
élnem kelljen csak magamért,
jaj szobám, otthonom,
otthonom egy fűszál,
élésemnek egy értelme: magamaga,
megmaradjak.
