Düdüdüdüdüdüdüdü...
Valahogy épp megvagy,
midőn a lég megfagy,
sajátos tűzhullám beárad beléd,
mindenki kivan,
nézed, hogy mi van.
Nézed, hogy mi történt,
most itten egyébként,
s látod az ajtón ott épp egy nő belép,
a neve Judit,
esetleg Edit.
Totális hányinger,
fogott el már reggel,
és akkor még egyszer bejött egy Judit,
esetleg Edit,
és akkor belevágsz.
És már a metrón széjjelszeded, és az a szédült, izzadt kezed
csatangol szanaszét,
és ebben az a szép,
hogy akkor megtudod, hogy minek,
minek e szédült élet neked, s minek vagy, tőle érezheted,
mindegy a neve mi,
fontos, hogy engedi,
mindegy a neve mi, csak engedjen neked!
Csak ez a nő itten,
a metrón meghitten,
csak ez az egyetlen, csak ez igaz itt,
csak ez a Judit,
esetleg Edit, csak ez igaz itt.
Kérded, hogy miért is vagy,
mikor itt ki-vannak,
már te is ki-volnál, mikor egy Judit,
esetleg Edit,
igaz lesz megint.
Totális hányinger,
fogott el már reggel,
és akkor még egyszer bejött egy Judit,
esetleg Edit,
és akkor belevágsz.
És már a metrón széjjelszeded és csatangol szédült, izzadt kezed
s már minden szanaszét,
hát mi kell más egyéb,
mikor egy Judit el-el-el-eligazít,
csak ez igaz itt, csak ez igaz itt.
Mindenki kivan, kivan, kivan. És te meg nézel: mi van, mi van?
És jön az igazi, aki eligazít, egy Edit, vagy Judit, eligazít.
Csak ez igaz itt, csak ez a Judit, esetleg Edit.
Csak ez igaz itt, ez eliagzít. Csak ez igazi.
Vagy ha akkor ez eligazít, akkor ez igaz itt,
naná, hogy ez igazi, illetve, hogy ha ez eligazít, akkor ez az igazi,
de akkor úgy értem, hogy akkor ha esetleg Judit vagy Edit,
de akkor ez igaz, itt hogyha ez eligazít,
akkor ha eligazíz, ez az igaz itt, mert hogyha ez igaz itt,
akkor ami... ez az ami eligazít,
naná, hogy akkor ez az igaz...
Edit vagy Judit, ha ez igazít el, akkor ez az igazi...