Désiré és az eső a címe a dalnak,
amit harminckét éve dúdolok.
Két szereplője van: Désiré és az eső,
Az eső zuhog, s Désiré benne áll.
Lemos az eső Désiréről mindent,
kalapot, ruhát, fűzőstől cipőt.
Egy meztelen test, Désiré csak ez.
Ez milyen eső? Ez komoly eső.
Antoine jön s kérdi Désirét:
"Azt hiszed, talán megszabadulsz valamitől?
Kalapod, ruhád, fűzőstől cipőd,
lemállott, na jó, s tiszta vagy, na jó,
de kérdezem én, hangsúllyal, Désiré:
arcodra száradt szokásaiddal mi lesz?"
"Mondd, hogy érted ezt? - kérdezi ázva Désiré -
Tán öreg vagyok, szokásaim rabja csak?
Megkérlek Antoine, csak azt ne mondd, hogy
reménytelen itten állnom, itt e komoly esőben áznom,
de igenis majd leviszi rólam, amit én akarok,
környezetem és családom, szociális körülményeim,
s vele minden bizalmatlanságom, tétovaságom,
mások múltját, mit rám raktak,
csak nem gondolod, hogy ez mind majd rajtam marad,
csak nem gondolod...?"
Antoine csupán annyit mondott: "De igen."
Antoine csupán annyit mondott: "De igen."