Aki nullán áll, olyan mint a sütemény,
őrlő fogak között vesztem a cukromat én.
Bip-bip-bip-bip vagyok, mint őrlő fogak közt a cukros sütemény.
Cuk-cuk-cuk-cuk-cukor, minden mi bennem édes, fényes, ékes,
így dobom el én.
Mint kigombolt blúz alá a kéz becsúszik, közétek úgy csúszok be én.
Alá, alá, alá, alá.
Mint kigombolt blúz alá a kéz becsúszik, közétek úgy csúszok be én.
Alá, alá, alá, alá.
Tak-tak-tak a szív, a szív verdes így zakóm ujja alatt.
A szív, a szív, a szív, a szív.
Aki nullán áll, az kérem lassan mindent kitapogat.
Összefoglalva most: cukromat elvesztettem,
közétek szépen csendben jól becsúsztattam magam.
