Az én öcsém hajóra szállt,
mert várta őt az új világ,
New York-i dokk - hm -, a szárazföld,
körülnézett, ki várja őt.
Jöttek sokan írek elé,
lengyelek elé, zsidók elé,
de egy magyar sem - hm - egy magyar elé,
az én öcsém ezt észlelé,
hogy egy magyar sem - hm - egy magyar elé,
az én öcsém ezt észlelé.
Zöldséges bolt segédje volt,
később az égen is dolgozott,
vasgerendán - hm - New York fölött,
mohawk indián mocskok között.
Lement a lift working után,
kocsmába be, mocsok indián,
ott ájulás - jaj -, s megint a lift,
harminc kilót fogyott le így.
Én közben ezalatt itthon,
dehogy néztem munka után,
töprengtem mindenféle ezotériákon,
de főleg a Bogdán Icán.
Újságot vesz az én öcsém,
s olvassa azt, hogy könnyedén
tizenhat év - jaj - börtön kijár
a melóért, mit épp csinál.
Ajtót bezár, utcára fut,
kanálisba bele a kulcs,
telefonon - hej - közli, hogy lelép,
de a cucc maradt, le ne lőjék.
Los Angeles, a pálmafák
mögül kinéz az óceán,
hullámlovas - hej - az én öcsém,
míg Heideggert böngészek én.
Európa fölött még szűk az ég,
az oroszok maradnak még,
de New Yorkból - hej - elmegy egy lány,
át Amerikán, öcsém után.
Olvassuk mind Budapesten,
megnősült kint a Laci,
közben én temetem apánkat, anyánkat,
de erről egy sort sem írok neki.
Kimennek hát az oroszok,
az öcsém jön és kérdi, hogy
az apja hol - hej -, az anyja hol,
és én vagyok, aki válaszol.
Leül nálam az én öcsém,
ajándékok közt néz maga elé,
ez Budapest - jaj -, a szárazföld,
megtudta megint, ki várja őt.
ez Budapest - jaj -, a szárazföld,
megtudta megint, ki várja őt.
Mert jönnek sokan írek elé,
lengyelek elé, zsidók elé,
de egy magyar sem - jaj - egy magyar elé,
az én öcsém ezt észlelé,
hogy egy magyar sem - jaj - egy magyar elé,
az én öcsém ezt észlelé.
