Egy dalt a ravaszdi Williamről...
Hol volt és hol nem volt Dániában,
egy királyfi, aki egy szép napon,
hogy leplezze titkát, mely rosszra vinné,
bolondot mímelt, ó borzalom!
Bolondok között így lévén józan,
mérgezett kardba ütközött,
s trónjába nyugodt urak beültek,
székelvén béke és harc között.
Ám e királyfi úgy hala meg,
hogy adának néki díszsírhelyet,
és eme sírt, ó borzalom,
láthatni ma is a színpadon.
E kies hazában mutass nekem,
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem,
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
Egy sötét éjjel neje nyakára,
helyezte kezét egy mór vezér,
s belőle végén a szuszt kinyomta,
a látványt így nem zavarta vér.
Látjátok micsoda kacskaringók,
jellemzik szívünk útjait,
vacogva sandítunk tükreinkbe,
hol a kulcs, mely minden zárt kinyit?
Itt állunk úgy, mint a mór vezér,
magunk kifosztva másokért.
Itt állunk és a szánk nyitva van,
hogy miket tud, ez a Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem,
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem,
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
Valószerűtlen púpot a háton,
valószerűvé tenni kell,
méghozzá úgy, hogy világnak hátát,
hajlítni kell egy púpig el,
és ha e gigászi gerinc is hajlik,
Richárdnak púpja nagy mintát követ,
meggörbedt időben meggörbedt férfi,
legelső divatfi még lehet.
Viszkető háttal bámuljuk őt,
idők hajlását felismerőt.
Mert Richard király a nagy vég előtt,
négy felvonásra divatba jött.
E kies hazában mutass nekem,
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem,
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
És tükrünk szétszórt szilánkjait,
Shakespeare úr ragasztja, foltozza itt.
Mi itt állunk és a szánk nyitva van,
hogy miket tud, ez a Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem,
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem,
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem,
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
