Hol volt és hol nem volt Dániában,
egy királyfi, aki egy szép napon,
hogy leplezze titkát, mely rosszra vinné,
bolondot mímelt, ó borzalom!
Bolondok között így lévén józan,
mérgezett kardba ütközött,
s trónjába nyugodt urak beültek,
székelvén béke és harc között.
Ám e királyfi úgy hala meg,
hogy adának néki díszsírhelyet,
és eme sírt, ó borzalom,
láthatni ma is a színpadon.
E kies hazában mutass nekem
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William.
E kies hazában mutass nekem
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William.
Egy sötét éjjel neje nyakára
helyezte kezét egy mór vezér,
s belőle végén a szuszt kinyomta,
a látványt így nem zavarta vér.
Látjátok micsoda kacskaringók
vezérlik szívünk útjait?
Vacogva sandítunk tükreinkbe,
hol a kulcs, mely minden zárt kinyit?
Itt állunk úgy, mint a mór vezér,
magunk kifosztva másokért.
Itt állunk és a szánk nyitva van,
hogy miket tud, ez a Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William.
E kies hazában mutass nekem
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William.
Valószerűtlen púpot a háton
valószerűvé tenni kell,
méghozzá úgy, hogy világnak hátát
hajlítni kell egy púpig el.
És ha e gigászi gerinc is hajlik,
Richárdnak púpja nagy mintát követ,
meggörbedt időben meggörbedt férfi
leendő divatfi így lehet.
Viszkető háttal bámuljuk Őt,
idők hajlását felismerőt,
mert Richárd király a nagy vég előtt
négy felvonásra divatba jött.
E kies hazában mutass nekem
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William.
E kies hazában mutass nekem
egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William.
