Albérlőként végiglaktam én már minden házat.
Beleettem, beleettem én már minden tálba.
Lakcímeket látok elúszni álmaimban.
Végigkörnyékeztem mindenki feleségét.
Kezem ügyében a bőrönd.
Vagyok albérlő.
Vagyok én szolga és ördög.
Vagyok albérlő.
Talponálló ebédek, vacsorához szamárfüles számlák.
És ugrásra készen, hogy úgy viselkedjem, ahogyan várják.
Ha szerintük jól van, én is azt mondom, jól van.
S lakcímeket látok szememet lehunyva.
Kezem ügyében a bőrönd.
Vagyok albérlő.
Vagyok én szolga és ördög.
Vagyok albérlő.
Egyszer reggeliztem, és morzsák között az asztalon
látomás képében volt egy szörnyű illuminációm.
Egy nőalak fénylett fel, pörgött és nekem integetett,
morzsák közé, vagy tudom is én, hogy hova hívott.
Hogy morzsák között egy morzsa legyek,
azért integetett.
Felmondtam szobámat, gyorsan eliszkoltam, még aznap reggel.
Lakcímeket lesve futottam utcákon bőröndömmel.
A fényes nő előttem integetve pörgött.
Meggyulladtak tőle a lakáshirdetések.
Végül meggyújtott engem, száraz albérlőt.
Egy marék porhamu lettem.
Voltam albérlő.
Voltam albérlő.
Albérlő voltam.
Voltam albérlő.
