Ágyő!
Az évszázadnak már ágyő.
Ágyő!
Korszakoknak vége jő.
Századból a huszadik
éppen most elbúcsúzik.
Ágyő! Ágyő!
Idő!
Óceán apad-dagad.
Ágyő!
Népek most színt vallanak.
Századból most huszonegy
vérekből kikecmereg,
és színre jő.
A nők
vérét szívó sárga hold
úgy bőg,
mint most én óbégatok.
Dagad a világharag,
búcsúzni csak szépen szabad.
Ágyő! Ágyő!
Ágyő!
Új kor jött reánk szívem.
Tovább,
gyere velem, fogd kezem!
Vallások és a fajok
közötti új haragok
között legyen.
Legyen!
Csak az égen hold legyen.
Kereken
duzzadjanak tengeren,
azok a lomha vizek,
és az új korkrízisek
jöveljenek.
No lám!
Megdagadt az óceán.
A szád
duzzadtan csak csókra vár.
Puffad a világharag,
és vele együtt dagad
az óceán.
A hold,
lengedezik fent a hold.
Bolond,
most kicsit bolond vagyok.
Kicsikét veszett az ég,
kicsikét remeg a kép,
de semmi gond.
Ágyő!
Korszakoknak vége van.
Az idő,
az idő is kortalan,
mert ami majd érkezik,
még bizonyos ideig
a holdba van.
Ágyő!
Ez az idő épp lejár.
Ágyő!
Az óceán épp menstruál.
Századból a huszadik
kalaplevéve megy itt.
Ágyő! Ágyő!
Ágyő!
Szerintem én is megyek.
A jövő
sohasem volt élvezet.
De ez a most érkező,
puha vonású jövő
elég meredek.
Ma már
minden megoldás érdekel.
Itt a dagály,
egy évezrednyi süllyed el.
Most gondolkozni nehéz,
helyette az ítélkezés
a kényelmesebb.
Ágyő!
Szerelmes legyél, szívem!
Ágyő!
S főként belém, ha kérhetem.
Századból a huszadik,
ami most épp búcsúzik,
és épp velem.
Ágyő!
Egy évszázadnak már ágyő.
Ágyő!
Korszakoknak vége jő.
Századból a huszadik,
aki most elbúcsúzik,
együtt velem.
