Pont ötkor érkeztem oda.
Szembejött egy öregasszony,
görnyedten járt, aztán két lány
jött arra rágógumit rágva,
de mind a kettőnek Ágnes arca volt,
ahogy elnéztem, Ágnes arca volt.
Míg az újságárusnál, az SMS szerint,
megálltam, és Ágnesre vártam.
Míg az aluljáróban, a jeges huzatban,
tíz év után Ágnesre vártam.
Két perccel öt óra múlt.
Két nő jött a metróhuzatban,
egyik kövér, másik ösztövér,
túlhaladtak rajtam szót se szólva,
de mind a kettőnek Ágnes arca volt,
míg eltűntek egymásba karolva.
Tíz év után mit változhatott,
találgattam, míg Ágnesre vártam.
Tíz év után mit változhattam,
találgattam, míg Ágnesre vártam.
Tíz perccel öt óra múlt.
A világ legjobb nője jött épp arra,
s bár néki is Ágnes arca volt,
talán ezért nem jöhetett szóba.
És jöttek nők, bárki lehetett ő,
tíz év után csúnyán megváltozva.
Az újságárusnál az összes nőben őt,
Ágnest láttam, míg Ágnesre vártam.
Az újságárusnál az összes nőben őt,
Ágnest láttam, míg Ágnesre vártam.
Húsz perccel öt óra múlt.
Úgyis eljön, mondtam, olyan fajta.
És tíz év után, tíz év után
hátam mögül megszólalt a hangja,
az újságárusnál, a megbeszélés szerint,
rámszólt a régi, rekedt hangja.
Rám nézett, és nincs tévedés,
ott az Ágnes mindegy milyen arca.
Rám nézett, és nincs tévedés,
ott az Ágnes mindegy milyen arca,
ott az Ágnes mindegy milyen arca,
ott az Ágnes mindegy milyen arca.
