9. szövegrészlet

- Nagyon helyes, Szabó! Nagyon helyes, Szabó! - hallatszott egy kiáltás a szerelvényből.
És aki kiáltott, nem más volt, mint a szúrós szemüveges ősz úr, aki mindig itt szokott felszállni. És Antoine, meg Désiré felálltak és mondták, hogy, hogy:
- Tanár úr!
Mert hiszen osztálytársak voltak régen a férfi keze alatt. És a tanár úr odament hozzájuk, átölelte őket és mondta, hogy:
- Igen, fiúk, igen. El kell jutnotok, családi élet, erkölcsi eszme, az önzésnek mintegy lelkiismeretbeli indoklása. Igen, a kis közösségek felől fiúk, onnan fogtok eljutni az egy nyelven beszélők közösségéig. Magyarok lesztek, magyarok fiúk! Összegyűlt érték az évszázadok alján. Megfogni, fiúk, megfogni! Kezetekben fiatok feje, kezetekben lányotok feje. Mutatni nekik, mi a jó! Emlékmű legyetek, fiúk! Nézzetek rám! Emlékmű vagyok! - mondta a tanár úr és hirtelen márvánnyá változott arany betűs feliratokkal az alján. Bal keze felől három mellékalak: parasztok, honvédek. Jobb keze felől három mellékalak: asszonyok, gyerekek, most nincs a helyén. És Antoine, meg Désiré rögtön elkezdték énekelni egy dalt, amely annyiszor felcsendült annak idején a szertárban, nagy titokban, ősz vezénylettel, a fiúk ezt énekelték, hogy: