6. szövegrészlet

Aztán hangosan folytatta a képhez, hogy:
- Tudod öreg, ugyanúgy élünk most, hogy hitegetnek is, meg
fenyegetnek is. Nincs mese, színt kell vallani. Csakhogy én
nem is félek eléggé, és nem is örülök eléggé.  Hát mit gondoljak arról helyzetről, amiben a barátaim csak
azt tudják ígérni, amivel az ellenségeim fenyegetnek? Nem értesz, mi?
Csak vigyorogsz ott tízezer kilométerre innen a lőtt szarvas mellett, és akkor ereszted ki a hangod, amikor akarod.
Hát tudod mit? Legyél te az első, akin túladok! Dögölj meg értem
Kanadában. Vagy nem. Menj te is a többiek után
Ausztráliába - mondta, s azzal letépte a képet a falról, és kivágta a csukott
ablakon keresztül. Fröccsent az üvegcserép, repült a szarvasvadász,
szűkülő köröket írt le az ünneplő társaság feje felett, s Novák pedig
lihegett, hogy: - Mehettek, mehettek, amerre láttok! Mindent elölről
kell kezdeni. Elölről, egyedül. Honnan is? Hogyan is? Onnan
kell kezdeni, hogy: