4. szövegrészlet

Ki? Én! Joós elvtárs, igen én! Minden felelősséget vállalok! Nincs más
megoldás. Nem lehet vele beszélni, nem hajlandó megígérni semmit.
Egyszer úgyis meg fogja csinálni, és akkor már jobb, ha
támogatjuk… Hát végül is nem ezt akarjuk mindannyian? Egy
emelkedő ország, ez lebeg előttünk,  nem igaz? Hát engedjük meg,
hogy felénekelje. Végtére is már el volt határozva, hogy…
sokan már számítanak rá!
A kagylóból dúlás-fúlás félreismerhetetlen jelei érkeztek, hogy: -
Miket fecseg itt összevissza? Hogy: Azt hiszi, hogy a maga felelőssége
kiterjed erre a kísérletre? Azt hiszi, hogy ez nem több kulturális
tyúkbélrángatásnál, gittrágásnál? Egy ország a levegőben! Azt hiszi,
hogy ez játék? És mit szólnak a szomszédaink, ha mi csak úgy
elemelkedünk közülük, ripsz-ropsz! És az átmenő utak? A hajó
járatok? A krivoj-rogi vasérc majd potyog Mohácsnál a fekete
lyukba? És ha nem pont kilencvenháromezer négyzetkilométer
emelkedne? Hanem több! Vagy kevesebb? Ki vállalja? Eszén van
maga, drágám? Nem lehet eladni az ötletet a KGST piacán! Megmondtam
világosan. Szigorúan meg kell tartani a kísérleti jelleget! Egyetlen házat engedélyezek. Az menjen.
Aztán meglátjuk, ha beválik, jövőre egész kerületről is szó lehet, ha minden
jól megy. De momentán és ebben a nehéz helyzetben ...egy ház! Azt még ma, érti? Még ma! Még ma!
Még ma! Még ma!
És azzal kattant a vonal a telefon túlsó végén. Joó Zsuzsa is letette a
telefont, és az akkor már mellette álló Novákra támadt, hogy: - Itt
vagy, te Isten szerencsétlen barma! Megint belemásztál! Megint
bevittek! Most jelentettem! Szerencséd, hogy én jelentettem, hogy
tőlem tudták meg, így még marad valami remény. Egyetlen ház. Még
ma! Hallottad te is. ... mondta Novák:  Ne törődj semmivel Zsuzsa, gyere beszélgessünk! Azt hiszem, hogy
fellépnék én a te színházadban. - Nagy előadás lenne! Van a színpad, fönn
farsangi díszek, lent egy éttermi asztal, meg egy szék, én annál ülök
és nézek, és mindenre képes vagyok. -Igen?- mondta Joó
Zsuzsa - És aztán? - Nincs aztán - mondta Novák. - Ennyi. Ülök és nézek és mindenki
érzi majd, hogy rögtön elkezdek énekelni egy különös hangfekvésben,
az ország meg sutty, sutty, sutty, fölfelé. Én nem kezdek énekelni,
persze. A feszültség meg nőttön-nő, és szállunk mindannyian
egyhelyben.
Mélyrepülés… Mélyrepülés! - ez lenne a címe. Mert egyetlen házról
szó sem lehet. Nem fogom kiröhögtetni magam egy ilyen bárgyú
ötlettel, ilyet ne is ígérgess a nevemben!...  Még ma lehet,
hogy teszek egy próbát, de akkor nem lesz ... próba.
Hi! - mondta Joó Zsuzsa. - Édes Bélám, ne csináld ezt velünk! Hát a
fiúk téged ünnepelnek tegnap óta. Most el akarod rontani az
örömüket? Az, hogy te mindenre képes vagy, az előadhatatlan! Ne legyél mindenre képes. Nem
fog repülni az ország, erről ne is álmodj! Egyetlen feladat, amit engedélyeznek, azt, igen, azt,
egyetlen ház  Béluska, érd be ennyivel. Mindenre még én se tudok engedélyt szerezni.
- Jó. - mondta Novák. Akkor én mondok egyet, de az nem ház. Az
csak egy lenti ötlet