13. szövegrészlet

Szóval ez lenne az én másik felem. Szétmállok, mielőtt sorra kerülök?
Hát akkor csengess csak te is, és rovogasd csak te is azt a sétát.
Nem veszem fel. Én most magamban emberemre akadtam.
Visszavonultam az örök életbe, és most én következem. Most én következem.
Ez volt az a pillanat, amikor a horgonyzó munkálatok fordulatot vettek.
Valami kiszivároghatott a helyzetről, és ez megpezsdítette az
embereket, mert volt, aki folyamkaviccsal, meg vasreszelékkel kezdte
megtömködni a zsebét, meg az aktatáskáját. Többen kapaszkodtak mély
gyökérzetű, öreg fákba, mások meg egyenesen eldobálták a náluk
levő nehezékeket, a kulcscsomójukat, a protéziseiket,
lefeszítették a cipőjükről a spiccvasat, papírszárnyakat, vitorlákat
eszkábáltak, erőltetett ütemű fogyókúrába kezdtek.
Két háziasszony egyetlenegy húszkilós követ cipelt fel a tizenhatodik
emeletre, azt aztán ruhaszárító kötéllel leengedték az ablakon keresztül,
és a kötél másik végét az asztal lábához csomózták. Utána elkezdték összepakolni
az ezüst evőeszközöket. Ugyanakkor egyetemista albérlők alagutat fúrtak a
pincén keresztül a húszkilós kő irányába, hogy a föld alól kinyúlva
észrevétlenül levághassák a kötél végéről… Egyszóval hangulatos
keleti nyüzsgés támadt ....., ami nagymértékben nehezítette a hivatásos
műszakiak tervszerű munkáját.
Novák pedig semmit nem vett észre, nagyon is el volt gondolkodva, úgy
elmerült a gondolataiba, hogy már akkor telefonnal a kezében állt és mondta,
hogy most én következem. - Halló! Kisasszony! Kapcsolja kérem az összes
állomást! Halló! Jól hallotok? Üzenem mindenkinek, üzenem egész Ausztráliának
- és itt a hangja átcsúszott abba a soha nem hallott hangfekvésbe, amit én
nem tudok utánozni, de Novák ekkor ebben a hangfekvésben énekelt.
A hangfekvés számít, amit én nem tudok utánozni.