És a suhanc végig zuhant Désiré mellé az ülésekre. Még néhányat verdesett a farkával, aztán elcsitult.
- Szabó - mondta a tanár úr Antoine-nak. - Szabó, mondja, milyen egy társaság maguk, fiam? Nézzen ezekre a hullákra, Szabó! Mi lesz ebből? Mi lesz ebből fiam?
És a tanár úr elindult, hogy leszáll a szerelvényről. És Antoine utána mozdult és mondta, hogy:
- Ne tessék elmenni Tanár úr! Ne tessék elmenni! Mi egy egész évtizedet akartunk átvenni. Ez még csak '78 volt. Ezek a fiúk sok mindenre képesek. Ne tessék elmenni Tanár úr! Ne tessék elmenni, tanár úr!
És utána ment, és megfogta a tanár úrat a könyökénél fogva és szelíden húzta vissza oda Désiréhez, aki feküdt, mondom az üléseken. És Antoine fölé hajolt és mondta, hogy:
- Désiré, Désiré, '79! Mi vagy?
És Désiré az arcát belefúrta az ülések áporodott, piszkos, rohadt zsíros párnáiba és kérdezte Antoine-t, hogy:
- Minek csináljuk ezt, Antoine? Minek?
És Antoine mondta, hogy:
- Mer' tudjuk, képesség. Tehát! '79! Mi vagy? Mi vagy '79?
És Désiré felállt, sápadt volt, de megszépült, és mondta, hogy:
- '79-ben lovag vagyok. Megsértődtem, itt hagytak minket mindenek. Mi főtisztek vagyunk, főkapitányok, lovagrend. Körülöttünk nyüzsgés. Nekünk nincs közünk ehhez. Majd. Valamikor letűzik a zászlót, és megszólal a dob. Tudjuk mi lesz a zászlóra írva, ha álmunkból fölébresztenek egy hivatalban, akkor is. Eltemetem magam, kiásom a többieket. Itt hagytak, én mégis hűséges vagyok, becsület-sóbálvány. A mellvértem párás a bánattól. Rálehelt a Nem Igaz nevű törpe. Mindenre, ami felmerült, azt mondta, hogy nem igaz, nem igaz, nem igaz, nem igaz, nem igaz. Gonosz törpe. Mégis, akkor is. Bóbiskolva lehajtott kardomon neveket őrzök. Szolgálat. Tapintat. Gyengék. Asszony. Gyerek. Az asszony becsap, de nem ő, tudom. A szolgálat szolgaság, de nem az, tudom. A tapintat gyávaság, de nem az, tudom. Tudom, őrzöm a neveket!
Minden megdermedt. Az ajtók nem csukódtak be a Batthyány téren. A szerelvény vesztegelt. Az új utasok nem értették, hogy mi van. A régiek sisaklevéve álltak.
- Hoppá! Nekem itt dolgom van! - törte meg a csendet a suhanc, az újságárus.
És elnézően megsimogatta Antoine fejét, hátba veregette a tanár urat, és megkongatta Désiré pajzsát. Azzal lelépett a szerelvényből, és elindult fölfelé a Batthyány tér irányába, közbe gúnyosan dudorászott egy dalt. Ezt dúdolta, hogy...
