Nem gondoltam, hogy életemben még eszembe jut,
tisztán látom olykor mégis a szomszéd nagyfiút,
szombat este jött ivás után,
s félrehúzott: van egy balladám.
Nem gondoltam, hogy életemben még eszembe jut,
tisztán hallom bort susogva a szomszéd nagyfiút,
azt susogja: Corvin-köziek,
s félrenéz: a lakók közül melyik hallja meg.
A Corvin-közben összegyűltek rég a nagyfiúk,
fegyvert fogtak egy-kétszázan, nem volt más kiút,
árvák voltak, úgy mint te meg én
senkik voltak, úgy mint te meg én.
Ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők,
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen, kénytelen Isten szeme előtt.
Rongy az élet, csak azt tudták, s nincsen más kiút,
mint összegyűlni Corvin-közbe, s lenni nagyfiúk.
Isten szeme rajtuk épp megállt,
fegyvert fogtak, kezdeni a bált.
Rátámadtak Corvin-közre tankok, fegyverek,
– úgy súgta a szomszéd fiú, más ne hallja meg –
rájuk támadt az egész világ,
árvák itt nem kezdhetik a bált.
Isten szeme mivel éppen rajtuk megakadt,
visszalőttek s meggyújtották mind a tankokat.
Ruszki árvák égtek fáklyaként,
rongyok ők is: megtudták a tényt.
Corvin-közben énekeltek mind a nagyfiúk.
Isten szeme rájuk akad, aztán tovafut,
másutt keres rongylángra valót,
máshol gyújtja embert és a szót.
Újabb tankok jöttek – súgta szomszéd nagyfiú,
lőtt árvára újabb árva, folyt a háború,
és a világ sose tudja meg,
kik voltak a Corvin-köziek.
Mert ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen, kénytelen Isten szem előtt.
Szombat este fülbe súgta ezt a balladát
szomszéd fiú, s eltántorgott és így szólt anyánk:
rongyos ember mind rosszat tanít,
gyertek enni most szokás szerint.
Rongyok égnek, lángjuk égig csap és lezuhan,
- ezt a képet látom ismét, szombat este van,
rongyos Isten, öreg rongyszedő,
Corvin-köz, te árva temető,
rongyos Isten, öreg rongyszedő,
Corvin-köz, te árva temető.
Mert ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen, kénytelen Isten szeme előtt.