Nem gondoltam, hogy életembe még eszembe jut,
tisztán látom olykor mégis a szomszéd nagyfiút,
szombat este jött ivás után,
s félrehúzott: van egy balladám.
Nem gondoltam, hogy életembe még eszembe jut,
mégis hallom bort susogva a szomszéd nagyfiút,
azt susogja: Corvin-köziek,
s félrenéz: a lakók közül melyik hallja meg.
Corvin-közben összegyűltek rég a nagyfiúk,
fegyvert fogtak egy-kétszázan, nem volt más kiút,
ők voltak a Corvin-köziek,
s félrenézett, hogy ki hallja meg.
Rongy az élet, csak azt tudták, s nincsen más kiút,
csak összegyűlni Corvin-közbe, s lenni nagyfiúk.
árvák voltak, úgy, mint te meg én,
senkik voltak, úgy, mint te meg én.
Ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők,
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen, kénytelen Isten szem előtt.
Rongy az élet, csak azt tudták, s nincsen más kiút,
csak összegyűlni Corvin-közbe, s lenni nagyfiúk.
Isten szeme rajtuk épp megállt,
fegyvert fogtak, kezdeni a bált.
Rátámadtak Corvin-közre tankok, fegyverek,
– úgy súgta a szomszéd fiú, más ne hallja meg –
rájuk támadt az egész világ,
árvák itt nem kezdhetik a bált.
Isten szeme mivel éppen rajtuk megakadt,
visszalőttek s meggyújtották mind a tankokat.
Ruszki árvák égtek fáklyaként,
rongyok ők is: megtudták a tényt.
Corvin-közben énekeltek mind a nagyfiúk.
Isten szeme rájuk akad, aztán tovafut,
másutt keres rongylángra valót,
máshol gyújtja embert és a szót.
Újabb tankok jöttek – súgta szomszéd nagyfiú,
lőtt árvára újabb árva, folyt a háború,
és a világ sose tudja meg,
kik voltak a Corvin-köziek.
Mert ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen, kénytelen Isten szem előtt.
Éppen Isten szeme előtt felbukkantak ők
Lángragyújtva rájuk nézett, lángjuk égre nőtt
Meghaltak és egy se tudja meg
Kik voltak a Corvin-köziek.
Szombat este fülbe súgta ezt a balladát
szomszéd fiú, s eltántorgott és így szólt anyánk:
rongyos ember mind rosszat tanít,
gyertek enni most szokás szerint.
Rongyok égnek, lángjuk égig csap és lezuhan,
- ezt a képet látom ismét, szombat este van,
rongyos Isten, öreg rongyszedő,
Corvin-köz, te árva temető,
rongyos Isten, öreg rongyszedő,
Corvin-köz, te árva temető.
Mert ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen, kénytelen Isten szem előtt.
