Hej, hej, hejaheja…
Remegnek a, remegnek a
Holdból szálló fényhullámok,
átjárják az őrült várost.
Remegnek a, remegnek a
fényhullámok, rángatják a
káprázó kristályhálót.
Remegnek a, remegnek a
kőben járó, vízben járó,
bőrben járó szellemtáncok.
Hej, hej, hajahaja, hajahaja…
Beleremeg, beleremeg
minden, minden, égben, földben,
arcban, bőrben, álomködben.
Heja, hejaheja...
Éjszakánknak, éjszakánknak
holdfényjárta mély kútjában
szertevibrál a fényhártyája.
Szikrát szór a, szikrát szór az
ember szemébe, az állat szemébe,
káoszt varázsol a formák helyébe.
Hejahajahaja, hej…
Szétszórja a, szétszórja a
szempont szabályát, az ész logikáját,
a hitmagyarázók szómágiáját.
Hej, hejaheja, hej...
Beleremeg, beleremeg
minden, minden, égben, földben,
arcban, bőrben, álomködben.
Heja, hejaheja...
Semmi sincs már, mint volt régen,
mégis kísért a Hold fényében
minden elmúltak szellemképe.
Létfenntartó látszatok közt
csetlik-botlik az ember lépte,
a létfenntartó látszatok népe.
Hej, hej...
Remegnek a, remegnek a
fényhullámok, rángatják a
káprázó kristályhálót.
Létfenntartó látszatok közt
csetlik-botlik az ember lépte,
a létfenntartó látszatok népe.
Hejahajahaja, hajahajahaja, hej…
