Sűrű a vérem, én nem is értem,
valamitől megsűrűdött.
Lassú a léptem és mindenképpen
valamibe beléütközök.
Jönnek a képek, állok elébek,
menjenek át nagy fejemen.
Menjenek át, megengedem.
Jönnek a kígyók, lassú vigyorgók,
legelöl jön egy koronás.
És jön a sárkány, és a sok járvány,
mint az istenkáromolás.
Jönnek a népek, mindjük eltévedt,
birodalmak szép fiai.
Birodalmak szép fiai.
Sűrű a vérem, én nem is értem,
Isten mitől, hogy engedi.
Világűr-mélyek a titkai.
Felmegy a fejbe vér lassú rendbe,
látom, ami látnivaló.
Sok birodalmak körbeforognak,
teszik, ami tennivaló.
Jönnek a képek, állok elébek,
Lebegjenek át lelkemen.
Megengedem, jó, megengedem.
Ősi vadállat rettegve vár csak,
mindene merő figyelem.
Mindene merő figyelem.
Édes Szent János, nagy látomásos,
sose tudd meg mit látok én.
Vad a bozótban, ott, ahol jól van,
várok a világ peremén.
Várok a világ peremén.
Várok a világ peremén.
Várok a világ peremén.
Várok a világ peremén.