A negyedik éjszakán
mentem utcák során,
tócsában fényes gyöngy,
zsebembe' munkakönyv.
Az ötödik éjjelen
volt már albérletem,
főbérlőm férfi bár,
mégis fiúkkal jár.
A hatodik éjjelen
valami rossz helyen
egy nőnek – nem is tudom –
volt egy ajánlatom.
Hárman jöttek nekem
azon az éjjelen,
orrcsontom eltörött
a múzeum mögött.
Egy hirdetés kéne egy ház falán,
jut nekem még jobb főbérlő talán,
egy hirdetés, csupán az kéne még,
s felhozhatnám Pestre Vetró Irént.
Páá-rá-bábá-bám....
A nyolcadik éjszakát
nővel aludtam át,
a körmöm eltörött,
úgy szorítottam őt.
A tizedik éjszakán
egy ház bejáratán
– nem lehet tévedés –
ott volt a hirdetés.
Szemembe úgy akadt,
hogy untam a ráncokat,
igazoltatás során
egy rendőr homlokán.
„Ez az, Vetró Irén” –
mondtam magamban én –
„a századik éjszakát
már velem alszod át.”
Egy hirdetés kéne egy ház falán,
jut nekem még jobb főbérlő talán,
egy hirdetés, csupán az kéne még,
s felhozhatnám Pestre Vetró Irént.
Páráb-bábá-bibábám-bibám...