Pont ötkor érkeztem oda.
Szembejött egy öregasszony,
görnyedten járt, aztán két lány
jött arra rágógumit rágva,
de az összes nőnek Ágnes arca volt,
ahogy elnéztem, Ágnes arca volt.
Míg az újságárusnál, az SMS szerint
megálltam és Ágnesre vártam.
Míg az aluljáróban, a jeges huzatban
tíz év után Ágnesre vártam.
Két perccel öt óra múlt.
Két nő jött a metróhuzatban,
egyik kövér, másik ösztövér,
túlhaladtak rajtam szót se szólva,
de mind a kettőnek Ágnes arca volt,
míg eltűntek egymásba karolva.
Tíz év után mit változhatott,
találgattam, Ágnesre várva.
Tíz év után mit változhattam,
találgattam, Ágnesre várva.
Tíz perccel öt óra múlt.
A világ legjobb nője jött épp arra.
S bár néki is Ágnes arca volt,
talán ezért nem jöhetett szóba.
És jöttek nők, bárki lehetett ő
tíz év után csúnyán megváltozva.
Az újságárusnál az összes nőben őt,
Ágnest láttam, míg Ágnesre vártam,
az újságárusnál az összes nőben őt,
Ágnest láttam, míg Ágnesre vártam.
Húsz perccel öt óra múlt.
Úgyis eljön, mondtam, olyan fajta,
és tíz év után, tíz év után
hátam mögül megszólalt a hangja.
Az újságárusnál, megbeszélés szerint
rámszólt a régi, rekedt hangja.
Rámnézett és nincs tévedés,
ott az Ágnes mindegymilyen arca.
Rámnézett és nincs tévedés,
ott az Ágnes mindegymilyen arca,
ott az Ágnes mindegymilyen arca.
Ott az Ágnes mindegymilyen arca,
ott az Ágnes mindegymilyen arca.