Majd, ha eljönnek a kék páviánok,
nagy tüntetés lesz a Kossuth-szobornál.
Magam részéről én a tömegben állok,
kezemben kékszín pávián szótár,
abból fordítom, mit mond a szónok,
bungbang, mikmek, csorgán, bukmek,
bungbang, mikmek, csorgán, bukmek.
(Gitár csere)
Közben magamra keresztet szórok,
lássák, hogy más kultúra illet,
jóllehet páviánnép közt szorongok.
Közben magamra keresztet szórok,
lássák, hogy más kultúra illet,
jóllehet páviánnép közt szorongok.
Majd, ha eljönnek a kék páviánok,
magam részéről közéjük állok.
Kék színű szőrük, ha éppen vedlik,
ruhámon ott lesz tetőtől talpig.
Eljövetelükre rég számítottam.
Kérdezéskor ezt mondom nyomban,
ha faggat majd egy pávián tiszt,
érdeklődik, én rögtön tiszt...
érdeklődik, én rögtön tisztázom,
fázom, ázom, fázom, ázom, fázom, ázom, fázom.
Kék páviánszőr fehér ruhámon.
Tolmács nem kell, ott a szótár,
bólintok majd minden páviánszónál.
Majd, ha eljönnek a kék páviánok,
minden rémképet valóra váltók,
ülőgumóik alatt aranyzsámoly,
míg holdra bőgnek az országházból.
Aztán eső jön hosszú fonálban,
mossa-mossa kék csuhámat.
Alóla előjön a hófehér öltöny,
az egyik szót most a másikba öltöm.
Az egyik szót most a másikba öltöm.
Állok ott majd hófehéren,
ezt is megértem, kérem szépen.
S hirtelen zöldek jönnek, sok rinocérosz,
vezérük egy nagy kultúrhérosz.
Zöldek jönnek, sok rinocérosz,
vezérük egy nagy kultúrhérosz.
Szarvuk az orron, rajta meg csillag,
megszállnak mindent, s zölden csillog.
Az anyjuk istenit! Elvágódok.
Csillaghordó rinocérosz,
zöld csillaghordó rinocérosz.
Országnak háza zölden csillog,
a napra bőg sok rinocérosz.
A páviánok villákba bújnak,
ott panaszkodnak az anyjuknak.
Én meg itt állok hófehéren,
kérem szépen, kérem szépen.
Új szótár van, muszlim, vagy mi,
ana ha beg bah, így kell szeretni.
Új szótár van, muszlim, vagy mi,
ana ha beg bah, így kell szeretni.
Zöld világ jött, már kék sincsen,
na most ellenállok, kérem szépen.
Nyíltan hányok magamra keresztet,
lássák, hogy más kultúra illet,
hogy engem más kultúra illet,
hogy engem a saját kultúrám illet.
A hírt vigyétek meg a gyerekeinknek,
hogy minket a saját kultúránk illet,
Vigyétek meg a gyerekeinknek
a hírt, hogy: Nem! Nem!
A hírt, hogy: Nem! Nem!
A hírt, hogy: Nem! Nem! Nem! Nem! Nem! Nem! Nem!
