Időpont
A vert sereg krónikása: Cseh Tamás
Cseh Tamás alanyi dalköltő, szuverén alkotó, egyedi jelenség. Lehetne hasonlítani a hetvenes évek elején az USA-ban, vagy Nagy-Britanniában feltűnt szerző előadókhoz, de ő sajátosan magyar – kelet-európai – jelenség, abból a televényből nőtt ki, amely a budapesti flaszteron teremte virágait a hetvenes évek elején.
Merésznek tűnhet az összehasonlítás, de a hetvenes évek elején Cseh Tamás megjelenése, dalainak hatása Magyarországon Bob Dylannek hatvanas évek eleji amerikai hatásával, jelentőségével állítható párhuzamba. Amíg azonban Dylan egy kibontakozó, dinamikus korban lehetett nemzedékének szószólója, a kollektív mi-tudat kifejezője, krónikása, addig Cseh Tamás utóvédharcos, a vert sereg krónikása, a „beatmozgalom” kifulladása utáni korszakban, a macskajajok és karrierek idején énekelte meg nemzedéke szép emlékeit, rossz lelkiismeretét, lidércnyomásos, nyugtalan kisszerű hétköznapjait. Szubjektív hangvételű „talányos” dalaiban, amelyek csak bizonyos hullámhosszon vehetők-érthetők, a huszonévesek múltja, jelene és jövőképe jelent meg.
Cseh Tamás ezenkívül arról is híres – bár őt magát a hatalom kijelölt intézményrendszerében másokhoz hasonlóan lekezelték, s kitüntetéseket sem vehetett át –, hogy a magyar rockkultúra képviselői közül elsőként – s vita nélkül – őt fogadták be a magyar egyetemes kultúra fellegvárába, és művészetének értékeit, maradandóságát senki nem vitatta. A színházi, az irodalmi élet éppúgy a maga művészének vallja, mint a zenei élet.
Részletek Sebők János írásából (Rock a vasfüggöny mögött, 2002)