Midőn eljő majd az a fényteli nap,
midőn népünk nagy hirtelen színt vall,
vajon mely jegyben megyünk urna elé
borítékba bezárt szavazattal?
Vajon mely jegyben, csak ezt kérdezem én,
s fejem nem szűnik dróton forogni,
s bármi felvillan csak úgy távlatilag,
szemrevételezem azt, hogy az mi?
Jöhet Északról némi északi fény,
de belenyúlhat a Rusz Medve mancsa,
és a germánság, ma már ténybeli tény
csak a kertem és házam akarja.
No de mely jegyben, csak ezt kérdezem én,
amíg tombol az önazonosság,
s közben távolról a jövő szelei
csak az alvadó vérszagot hozzák.
Hogyha szél támad, égbe fúr be az orr,
vajon merre van szélnek forrása,
és a méltóság, amivel szavazol,
elönt úgy, mint a hébert az árja.
Egy választás, mely sorsdöntő, mert vissza nem vonható,
tőled úgy félek, hogy elrontod, te marha magyar szavazó,
tőled úgy félek, hogy elrontod, te marha magyar szavazó!
Vajon mit hoz majd az a fényteli nap,
midőn népünk majd színt vall, mint villám,
borítékba bezárt szavazatjaival
félő, hogy hideg éj sziszeg aztán.
Jöhet Északról némi északi fény,
de belenyúlhat a Rusz Medve mancsa,
és a fuldokló európai kéz
netán végleges mélybe ragadja
egész országunk, amely dróton forog,
és nem hajlik emerre, amarra,
pedig több vas kéne, a tűz ha lobog,
ha már védtelen nép, aki tartja,
pedig több vas kéne, a tűz ha lobog,
ha már védtelen nép, aki tartja.
Na de mely vas lesz az a tűzbeli vas
kérdem, ha népünk majd hirtelen színt vall,
vajon mely jegyben megyünk urna elé,
borítékba zárt tébolyainkkal?
