Mozgólépcső visz le a mélybe,
a zúgásban nézem a túloldalon feljövő bábukat.
Reggel van, reggel van az arcokon,
reggel van mindenkin.
Mozgólépcsőn megyek a mélybe,
s magamban levelet írok neked,
valahogy így kezdem:
Drága Irén!
A városban reggel van, és bennem is reggel van itt.
Drága Irén!
A világban reggel van.
Drága Irén!
Felébredt a világ.
De jó!
Legyen ez a levél legelső mondata.
Irén! Drága Irén!
A föld vak mélyébe megyek most én le.
Az emberek bábuk a túloldalon,
lámpafény arcukon.
Az emberek felébredtek, körülnéztek
az általuk megfejtett világban,
és az érzés, hogy nincsenek benne otthon
ott látható az arcukon.
De jó!
Legyen ez a levél második mondata.
Irén! Drága Irén!
A föld vak mélye fogad magába.
Lemegyek egy mozgólépcsőn, Irén.
Velem a többiek...