Nem vagyok szomorú,
nem vagyok vidám se,
azt az én kedvemet,
tudja a Jóisten.
Csak az Isten tudja
azt, hogy én mit érzek,
éneklek magyarul
itt valami szépet.
Szépecskén éneklek,
pengetek, pengetek,
míg mennek az égen
változó fellegek.
Változó fellegek
menjetek, menjetek,
úgy választottam én,
nem megyek veletek.
Én már itten ülök,
pengetve, pengetve,
a húron matatva,
kedvemet érezve.
Jaj, hova is jutnék
gitáromnak nélkül,
tán fellegek között
végezném én végül.
Jaj, de itt akarok,
a fő'dön akarok,
én már szívesebben
húrokon matatok.
Jaj, de itt akarok,
a fő'dön akarok,
én csak szívesebben
húrokon matatok.
