Még ma este én a hídon,
bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
vízbe dobom a kalapom,
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom.
Így hát kalap nélkül megyek majd haza,
bo-bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
legyen ez életem utolsó gesztusa,
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom.
Otthon majd kinyitom a gázt...
bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom.
S ha átszólnak, hogy mit csinálsz,
bo-bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
hogy értsenek, tagolva majd így szólok át,
bo-bo-bo-bo-bo-bom, bo-bo-bom-bom,
épp tovább rontom az öngyilkos statisztikát...
bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom.
S mert napközis épp a gyerek,
bo-bo-bo-bo-bo-bom, bo-bo-bom,
csöpp kis ágyán elheverek,
bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom.
És ott idézem fel majd apát és anyát,
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
kik szintén rontották az öngyilkos statisztikát...
bom-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom.
S mert - mint tudjuk - büdös a gáz,
bo-bo-bo-bo-bo-bom, bo-bom-bom,
s ételszagtól büdös a ház,
bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
majd elhagyott szerelmem parfümjét szívom,
bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
és arra gondolok, hogy milyen jó volt a hídon...
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bo-bom.
Mert: még ma este én a hídon,
bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
lesz egy remek mozdulatom...
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom.
Azazhogy: vízbe dobom a, a kalapomat,
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
mindig imádtam az ilyen gesztusokat...
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
bo-bom-bom-bom, bo-bo-bom-bom.
Ba-bam-bam-bam-bam, ba-ba-ba-bam.
Bom-bom-bom, bo-bo-bom.
Nagyon szépen kidolgozott zenei rész volt, most nem jött össze.
