11. szövegrészlet

És itt vita kerekedett a szerelvényben a Kossuth Lajos tér és a Batthyány tér között, egymás szavába vágtak. A tanár úr megfogta a suhancot és mondta, hogy:
- Mit tudtok ehelyett? Mit tudtok ehelyett, ti ingatag, minden szélfuvallatra erre-arra révedező lelkületű élet? Tengő-lengő, lófasz élet vagytok! Hirtelen cselekedetek vagytok. Vakmerő rögtönzés vagytok. Alaptalan! Alaptalan! Alaptalan! - mondta a tanár úr és az arca bíborvörös lett.
És Antoine, aki a tanár úr háta mögött állt, a tanár úr válla fölött ránézett a suhancra és mondta, hogy:
- Mondod Te! 'Mondod Te! 78! Mondod Te!
És a suhanc kitört a szerelvényből, fékezhetetlen vízi lénnyé változott, amelyik a Duna hullámaiban csapkodva kavarta maga körül a vizet, és onnan tátogott le az alul robogó szerelvényre, és mondta hogy:
- Waha! Családi élet. Kerti ünnepélyek. Wah! '78-ban szenvedélyesek leszünk. Igen. Haldoklókat, családtagokat, gyerekeket hagyunk oda. Igen! Tiszta pont! Tűzön át az égbe! Ez azért valami. Hej! Új cápák. Sírni, szeretni, szenvedélyesnek lenni, hihetetlennek lenni, ezt mindenki elhiszi. Két pont között legrövidebb út a vércsík. Hahahahahahaha!